A Víz világnapja 2025, gleccservédelem • CÉH

Az Egyesült Nemzetek Szervezete az 1992-ben Rio de Janeiroban tartott Nemzetközi Környezet és Fejlődés Konferenciát követően nyilvánította minden év március 22-t a Víz Világnapjának. A Víz Világnapoknak minden esztendőben egy kiemelt témája van: 2025-ben a befagyott vízkészletek védelme, azaz idén a gleccsereknek szentelünk külön figyelmet.

Noha Magyarországnak napjainkban nincsen gleccserei, így ezek változásai nem befolyásolják közvetlenül napi időjárásunkat, a globális felmelegedés következtében egyre gyorsabban olvadó gleccserek világszerte jelentős hatással vannak és főként lesznek a bolygó időjárására, a gleccser olvadás közvetett módon befolyásolhatja térségünket. Ennek tudatában illik is kicsit ismerkedni a gleccserekkel.

A mai Magyarország területét - ahogy Európa jelentős részét- az utolsó mintegy 10.000 évvel ezelőtt véget ért Jégkorszakban gleccserek borították, formálták a völgyeket, hegyeket, tavakat. A földtani jelenségek és emlékek, közöttük a gleccserek tevékenységének megfigyelése segítheti a paleolitikum, azaz az úgynevezett őskorszak emlékeinek feltárását. Ebből az időszakból származnak Vértesszőlős, Subalyuk, a Szelim és a Szeleta barlang feltárt régészeti emlékei. Ezek arra is utalnak, hogy az utolsó jégkorszakot nem úgy kell elképzelni hogy semmi sem tudott megélni, körös körül csak jég és hó uralkodott. A kutatások szerint az átlaghőmérséklet Európában akkortájt 14 Celsius fok körüli volt, azaz voltak olyan időszakok, mikor a felszínen növényzet volt.

A képen: A fokozottan védett Szelim barlang Tatabánya felett a Gerecsében.

Az a téves felfogás, hogy amikor eljön megint a jégkorszak, akkor a világunk egy mélyhűtő belsejét fogja modellezni, veszélyes. Veszélyes, mert ma még szinte lehetetlennek tűnik, nagyon-nagyon távolinak egy ilyen környezet kialakulása számunkra. Veszélyes, mert emiatt nem figyelünk oda kellő mértékben környezetünk védelmére. Nem tesszük meg azt, amit megtehetnénk, amit meg kellene tennünk, hiszen oly távolinak tűnik a veszély, „bennünket” az már nem fog elérni.

Nincs itthon gleccserünk, de a Föld gleccsereinek gyorsuló olvadása ránk is számottevő hatással fog bírni.

A gleccserek táplálják a nyári időszakban a folyókat, akkor, amikor a vízgyűjtő területeken a csapadék mennyisége lecsökken, vagy akár hosszabb időszakban elmarad. A Duna és a Tisza vízszintje és a bennük érkező vízmennyiség is lecsökkenhet, ha a gleccserekből az olvadás nyomán már kevesebb víz jut el a folyókba.

A nagy gleccsereknek temperáló, kiegyenlítő hatása van Európa időjárására is. Nagy sebességű olvadásuk nyomán a jéggel takart felületek mérete jelentősen lecsökken, így az időjárási szélsőségek gyakoribbá válnak, a nyarak szárazabbak és magasabb hőmérsékletűek lesznek.

A gleccserek és a sarki jégtakaró gyors olvadása a tengerszint emelkedését vonja maga után, ami a nagy folyók áramlását is befolyásolja, a belvizes területek aránya jelentősen növekedhet, ez követve már Magyarországot is érintheti.

A gleccserek felgyorsuló olvadása az időjárásra gyakorolt hatásán keresztül a természetes élőhelyekre, a flórára és a faunára is hatással lesz, nem csak az emberek életére. Az időjárási modellek szerint például a mediterrán időjárás a Földközi-tenger zónájából északi irányba terjeszkedik, ez érinti majd Magyarországot is. Megjelennek nálunk nem őshonos növények és élőlények, mások pedig a hűvösebb északabbi területek felé húzódnak. Változik a biodiverzitás és az ökológiai környezet.

A gleccserek gyorsuló olvadása következtében Magyarországon hosszabb szárazabb időszakokra kell a mezőgazdaságnak felkészülnie, miközben a csapadék intenzitása igen jelentősen megnövekszik. Ez növeli az áradások és ezekkel összefüggő károk kialakulásának veszélyét.

Ha nem tud az Európai Unió, ezen belül Magyarország megfelelő intézkedéseket hozni a gleccserek és a természeti környezeti értékeink védelmében, meg kell változtatni a gondolkodásunkat, és fel kell készülnünk a klímaváltozásból adódó többféle veszélyhelyzetre. A hazánk területére érkező csapadékkal és felszíni vizekkel a szó jó értelmében ésszerűen gazdálkodnunk kell. Tárolni, öntözésre használni, és megfelelő tartalékot képezni az ínséges időkre, melyek bekövetkezte mára reális kockázattá változott.

A képen: A hazánkhoz legközelebb fekvő "működő" gleccser: Dachstein

A víz a Föld egyes részein már ma is a legnagyobb értékké vált korlátozott elérhetősége vagy hiánya miatt. Van olyan ország, ahol a lakosságnak mindössze 5%-a jut egészséges ivóvízhez, és olyan országok is vannak, melyek határán fegyveres összecsapások történnek a víz birtoklása érdekében.

Az ENSZ 2012-ben megállapított egy határértéksort az egyes országok vízkészletének és ezáltal a lakosság vízstressz-kitettségének minősítésére. Eszerint abban az országban, ahol az ország vízkészlete egy főre nem éri el az 1.700 m³/fő értéket, ott vízstresszhelyzet van. 1.000 m³/fő alatt vízhiányról beszélhetünk, 500 m³/fő alatt abszolút vízhiányról.

Az UN Water 2021-es dokumentuma szerint az összes vízkivétel 72%-át a mezőgazdaság, 16%-át az önkormányzatok, lakosság és szolgáltatások, míg 12%-át az ipar használja fel. Az, hogy Magyarországon ez az érték ~10.000 m³/fő, nem szabad, hogy megnyugtasson bárkit. A víz, mint az élet egyik alapvető lételeme, a klímaváltozás hatásai, így a gleccserek olvadása miatt stratégiai forrássá vált és válik.

Emiatt is kötelezettségünk óvni a környezetet, csökkenteni a saját vízhasználatunkat, és olyan épületeket tervezni, melyekben akár a csapadékvíz gyűjtése, hasznosítása és a talajba visszajuttatása, akár a technológiai vízigényt csökkentő korszerű megoldások betervezése számunkra fontos követelmény. Terveinkkel és saját hétköznapjainkban szokásaink változtatásával tudunk és kell hatnunk jótékonyan a környezetünkre.

Akkor is, ha a gleccserek távol vannak tőlünk.

Lehetőségem nyílt a világ egyik legszebb természeti környezetében, Új-Zéland déli szigetén 2016 januárjában és 2018 januárjában két alkalommal, azonos évszakban meglátogatni a Ferenc József-gleccsert. A Világnap alkalmából két saját képet mutatok a gleccserekkel kapcsolatos helyzet kritikusságának érzékeltetésére.

A baloldali kép 2016-ban, a jobboldali 2018-ban készült. A két kép között látható, hogy a gleccser 2 év alatt mintegy 150-200 métert veszített a hosszából!

És persze ennek globális klímaváltozási okai vannak, nem a déli sziget 150.407 km²-en élő 1.012.000 lakosa miatt. Ha mi is jobban odafigyelünk, talán lassabban rövidül majd a gleccser, hogy az unokáink is lássanak belőle valamit.

És a Világnap kapcsán érdekes a gleccser történetét is megidézni a maori szóbeli hagyományok alapján:

A gleccser maori neve (Kā Roimata o Hinehukatere, jelentése: Hinehukatere könnyei) a helybéliek szóbeli hagyományaiból eredeztethető: Hinehukatere egy régmúltban élő nő volt, aki szenvedélyes hegymászóként meggyőzte szerelmét, Wavét, hogy együtt menjenek a hegyekbe, Wave azonban útjuk során a mélybe zuhant. Hinehukatere párja elvesztése miatti bánatában sírásba kezdett – könnycseppeit az istenek megfagyasztották fájdalmának örök emlékéül; létrehozva ezzel a gleccsert. A gleccsert végül 1865-ben a német Julius von Haast nevezte el, Ferenc József tiszteletére.

Takács Ákos alelnök, fenntarthatósági igazgató CÉH zRt.

Felhasznált források:

Sütik kezelése