A HVG-ben megjelent friss cikkünkben Borbély Attila, a CÉH zRt. új vezérigazgatója osztja meg gondolatait a vezetőváltásról, a piac kihívásairól és az MI szerepéről.


Házon belülről nevezték ki, több mint 20 éve dolgozik a cég kötelékében, tehát végigment a klasszikus létrán. Mesélne erről néhány mondatot?

Tulajdonképpen rám igaz az a klasszikus mondás, hogy jókor voltam jó helyen. Statikus gyakornokként kezdtem, bő 10 éven keresztül tervezőként dolgoztam, majd 2017-ben MBA kurzust végeztem és párhuzamosan menedzsment tevékenységre váltottam. A 2005 óta eltelt bő 20 évben a CÉH nagyívű fejlődésen ment át minden tekintetben, folyamatosan fejlődési lehetőséget biztosítva minden munkatárs számára, mind a mai napig. Nem különbözött e tekintetben a 2008-2014 közötti válságos időszak sem, csak azt kellett megérteni és látni, hogy az egyes környezeti helyzetekben miként tud az ember a leghasznosabb lenni. Szolgáltatási és referencia portfóliónk már akkor is nagyon széles volt, lehetőségem volt különböző tervezési feladatokat végezni a szokványos épületektől kezdve a nagy ipari létesítményeken át a műemlék felújításokig. Jellemzően nemzetközi megrendelőink voltak, így megtapasztalhattam a különböző nemzeti és vállalati kultúrákat a nyugati országoktól a távol keletiig, összeszámolni is nehéz.


Elődjét, Losonczi Tibort 26 év után váltotta. Mi az, amit megőriz és mit szeretne másképp csinálni?

A CÉH-ben saját vállalati filozófiánkat követjük. Tudjuk, mit értünk Értékrend alatt, és mit jelent számunkra, hogy Több mint mérnök. 200 mérnök tagozódik számos szakmai terület és szolgáltatási egység között, Tibi volt mindig a mintapéldája annak, hogyan lehet ezt a rendszert egyensúlyban tartani, bármely helyzetben megértő és támogató vezetőként jelen lenni.

Ahogy globálisan is, úgy a mi szakmánkban és piacunkon is korszakváltás történik, amin azok fognak tudni átmenni, akik képesek megújulni, szakmai és szervezeti szempontból is. Ez egyszerűen hangozhat, ugyanakkor a teljes szakmai és működési tevékenységünkben meg kell találnunk az előre vezető utat, úgy, hogy arra még nincsenek mintáink. Egyszerre zajlik technológiai forradalom, amelyben az MI felülír mindent, és párhuzamosan megváltozik a világrend. Új stratégiákat kell alkalmaznunk, kellő rugalmassággal és alkalmazkodóképességgel.


Mi segíti az új szerepre való átállásban?

Nekem mindig óriási szerencsém volt a kollégáimmal, minden helyzetben számíthattam a bizalmukra és támogatásukra. Lényegében itt nőttem fel, jelentős helyzeti előnyt ad, hogy a CÉH-nél dolgozók döntő többségét személyesen ismerem, az összes szakterületünkkel dolgoztam együtt projekteken, támogattuk egymást tendereken, és persze rengeteg közös élményt szereztünk a közösségi programjaink során. Lényegében a CÉH kultúra kohéziós ereje teszi lehetővé a hatékony változást, bármely munkatársunk számára.


Mi az, amivel ma egy ilyen neves cég meg tudja különböztetni magát a piacon?

Szójátékkal élve, az MI az. A CÉH a kezdetek óta a komplex mérnöki szolgáltatásra épít, Magyarországon egyedülálló, de nemzetközi összehasonlításban is ritka a szakterületek és tapasztalatok olyan összetett kombinációja, amit a CÉH mérnökgárdája biztosítani tud. Ehhez párosul ma a Mesterséges Intelligencia, amivel adatvezérelt módon, rövidebb idő alatt, több változatban tudunk megoldásokat kínálni megrendelőink számára.


Nem könnyű a makrokörnyezet, amiben átvette a feladatot. A beruházások várható visszaesése mennyire alakítja át a piaci működést, és mennyire kényszeríti új gondolkodásra a mérnöki és tervezőirodákat?

Kettős hatást kell figyelembe venni. Egyik oldalról adott a globális és hazai környezet, aminek hatásai az építőipari termelést várhatóan csökkenő pályára állítják a következő években, kérdés, hogy meddig. Megjegyzem, volt egy olyan beruházási hullám, aminek muszáj volt konszolidálódnia, ehhez adódtak most hozzá olyan külső és belső hatások, amik az egészséges szint alá vihetik az építőipart. A projekt előkészítések, mint pl. a magasépítési tervezési feladatok csökkenő volumene ezt jelzi előre.

Másik oldalról a jelenleg szemünk előtt zajló technológiai forradalom, a globális felmelegedés hatásai, és még néhány szokványosnak mondható tendencia teljesen megváltoztatja a piaci igényeket. Egyszerűen fogalmazva, az elmúlt két évtizedben megszokott projektek és szolgáltatások helyébe újak lépnek. Ezeket másképpen kell végrehajtanunk, forradalmian új mérnöki módszerekkel, eszközökkel, rövidebb idő és kevesebb erőforrás felhasználásával. Ez az igazi kihívás, nagyon izgalmas kérdés, hogy hova fut ki.


Vezetőként hogyan lehet egyszerre kezelni a rövid távú piaci bizonytalanságot és a hosszú távú szakmai építkezést?

A világban a változások annyira felgyorsultak, hogy a rövid távú bizonytalanság tulajdonképpen állandósult. A kiszámíthatatlan, hirtelen növekedés legalább akkora problémákat okozhat, mint a szűkülő pálya. Emiatt mindig többféle forgatókönyvre kell készülni, hogy minden helyzetben tudjunk gyorsan reagálni. Amit hosszú távnak ismertünk, időben lerövidült, hamarabb bekövetkezik, ezért nagyon fontos, hogy időben felismerjük és megfelelően igazítsuk a stratégiánkat. Pontosan ilyenek a hatásai a fent már említett digitális technológiai és klímaváltozásoknak.


Ha szektorokra bontjuk a képet: jelenleg hol van valódi mozgás?

Minden létesítménynek van egy természetes megújulási ciklusa, ez nem változik. Nem gondolom, hogy maguk a piaci szegmensek változnának. Persze, mindig vannak hullámai, hogy éppen mire van nagyobb igény vagy forrás, vagy éppen helyileg hol van rá igény. Ami érdemben megváltozik, az maga az építőipari „termék” jellege, pl. zöldmezős beruházások helyett jóval nagyobb arányban lehet számítani meglévő létesítmények megújítására és átalakítására. Vannak előretörő területek, ilyen most pl. az energetika a növekvő energiaigény és a klímaváltozás miatt.


A költségoldal sok beruházónál ma már legalább akkora bizonytalansági tényező, mint a finanszírozás. Hol vannak most a legnagyobb kockázatok?

Mivel a világon minden felgyorsult, gyakrabban és nagyobb mértékű változások következnek be, így a megszokott üzleti tervek és átfutási idők nem működnek. Vagyis mire szokványos módon megvalósulna egy beruházás, addigra várhatóan már más formában, vagy egészen másra lesz szükség. Egyrészt rövidebbé kell tenni a beruházások átfutási idejét, kiszámíthatóbbá a költségeit, másrészt az épületeinket könnyebben alakíthatóvá kell tenni. Nem fogunk tudni mindig újat építeni, már csak fenntarthatósági okokból sem.


Hogyan változott meg a hazai és a külföldi beruházások aránya az elmúlt időszakban?

A külföldre lépés értelemszerűen nagyon nagy arányban szélesíti a piacot egy vállalkozás számára, ugyanakkor ebben a szakmában ez nagyon nem egyszerű. A bábeli zűrzavar nemcsak a nyelvek, hanem a szabályozások és szakmagyakorlási szokások tekintetében is fennáll. Ugyanakkor a CÉH számára egyértelmű az irány, vállalkozunk külföldön is.


Konklúzióként, mit javasolna a mérnökök számára?

"Szoktam úgy fogalmazni, hogy kaméleonnak kell lenni. A helyzeteket gyorsan felismerve, kellő türelemmel alkalmazkodni kell, majd szépen megoldani.”

A cikk a HVG-ben 2026. 02. 23-án megjelent interjú adaptációja.


2026_02_16_portre-14.jpg