Nyugati pályaudvar megújítása
A Nyugati pályaudvar megújítására készült tervpályázati koncepció egyik legfontosabb szakmai kérdése az volt, hogyan lehet egy történeti jelentőségű, kiemelt budapesti közlekedési csomópontot korszerű, átjárható és a városszövetbe szervesen illeszkedő állomásegyüttessé alakítani. A javaslat a pályaudvar hagyományos végállomási működését egy új, átmenő rendszerű vasúti koncepció irányába gondolta tovább. A csarnok mögötti vágányterületek részleges felszabadításával új zöldfelületek, gyalogos kapcsolatok és vegyes városi funkciók kialakítására nyílt volna lehetőség.
A tervpályázat célja a Nyugati pályaudvar és környezetének átfogó megújítása volt egy olyan építészeti és városépítészeti koncepció mentén, amely egyszerre kezeli a vasúti üzem, az utasforgalom, a műemléki értékek és a környező városrészek kapcsolódásának összetett kérdéseit. A koncepció a pályaudvart nem önálló közlekedési objektumként, hanem Budapest egyik meghatározó városi csomópontjaként értelmezte. Ennek megfelelően a tervezés fókuszában a közlekedési módok összehangolása, a gyalogos- és kerékpáros kapcsolatok erősítése, valamint a Nyugati tér, a Westend környezete, Terézváros és Újlipótváros közötti átjárhatóság javítása állt.
A CÉH zRt. a Foster + Partners tanácsadójaként vett részt a pályázati anyag elkészítésében.
A projekt különlegességét a lépték és az összetettség adta. A Nyugati pályaudvar egyszerre műemléki érték, nagy forgalmú közlekedési csomópont, városképi elem és jelentős fejlesztési potenciállal rendelkező belvárosi terület. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a vasúti kapacitás és az utasforgalmi működés fejlesztése ne elszigetelje, hanem összekapcsolja a környező városrészeket. A koncepció ezért új belépési pontokkal, átjárhatóbb gyalogos rendszerrel, földalatti vasúti kapcsolatokkal és a felszíni városi terek újraszervezésével számolt.
A terv egyik kulcseleme a főbb nemzetközi vágányok süllyesztett elhelyezése volt, amely lehetővé tette volna, hogy az Eiffel-csarnok földszintje közösségi és zöld belső térré alakuljon, közvetlen vonatbehajtás nélkül. A környékbeli kapcsolatokat kiszolgáló vágányok a Westendhez közelebbi, fedett-nyitott állomásrészen maradtak volna, míg a pályaudvar közvetlen kapcsolatot kaphatott volna a tervezett 5-ös metróval is. Ez a rendszer a jelenlegi végpályaudvari működéshez képest új logikát adott volna Budapest vasúti hálózatának: a Nyugati pályaudvar nem lezárta, hanem továbbvezette volna a városi és regionális közlekedési kapcsolatokat.
A fenntarthatósági szempontok a koncepció városépítészeti és közlekedési logikájában is megjelentek. A felszabaduló vasúti területek új zöldfelületek kialakítását tették volna lehetővé, miközben a gyalogos- és kerékpáros kapcsolatok erősítése, a közösségi közlekedési módok jobb integrációja és a meglévő épületállomány újraértelmezése is a hosszú távon fenntarthatóbb városi működést szolgálta. A pályaudvar környezetébe javasolt vegyes funkciók – lakó, iroda, szolgáltatás, oktatás és szálláshely – egy egész nap aktív, többféle használói igényre reagáló városrész lehetőségét vázolták fel.
A Nyugati pályaudvar tervpályázati koncepciója olyan jövőképet fogalmazott meg, amelyben a vasúti infrastruktúra fejlesztése nem pusztán közlekedési beruházás, hanem városfejlesztési lehetőség is. A projekt értéke abban állt, hogy a pályaudvar történeti karakterének megőrzése mellett új kapcsolatokat, zöldfelületeket és közösségi tereket teremtett volna Budapest egyik legfontosabb közlekedési és városi csomópontjában.
